Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


történetek

Történetek

Anyu, miért?

Elmentem egy buliba, Anyu, és emlékszem a szavaidra. Megkértél, hogy ne rúgjak be, így hát nem ittam semmi alkoholt. Büszke voltam, Anyu, ahogyan azt előtte megmondtad. Nem ittam alkoholt vezetés előtt, Anyu, amiért a többiek gúnyolódtak is velem. Tudtam, hogy igazad volt, Anyu, és hogy neked mindig igazad van. A buli lassan véget ért, Anyu, és mindenki haza indult. Ahogy az autóhoz léptem, Anyu, tudtam, hogy épségben haza fogok érni: nevelésed alapján - felelősségteljesen és büszkén! Lassan mentem, Anyu, és bekanyarodtam egy kis utcába. De a másik sofőr nem vett észre, és frontálisan belém hajtott. Ahogy fekszem itt a járdán, Anyu, hallom a rendőröket, amint mondják, hogy a másik sofőr ivott. És most én vagyok az, akinek ezért meg kell fizetnie! Itt fekszem, haldoklom, Anyu, kérlek siess! Hogy történhet ez meg velem? Az életem kipukkan, mint egy lufi! Körülöttem minden tiszta vér, Anyu, és a legtöbb az én saját vérem. Hallom, az orvos azt mondja, Anyu, hogy már nem tud segíteni rajtam. Csak azt akarom mondani, Anyu, esküszöm, tényleg semmit sem ittam. A többiek voltak, Anyu, akik semmivel sem törődtek. Valószínüleg a másik sofőr is egy ilyen buliban volt, mint én, Anyu. Egyetlen különbség van csupán: ő volt az, aki részeg volt, és én vagyok az, aki most meg fog halni! Miért isznak az emberek, Anyu? Ez az egész életüket tönkreteszi! Erős fájdalmaim vannak, mint a késszúrás, olyan erősek! A férfi, aki belém jött, Anyu, körbe-körbe szaladgál, én pedig itt fekszem, és haldoklom. Ő meg csak néz rám hülyén! Mondd meg a bátyámnak, hogy ne sírjon, Anyu. És mondd meg Apunak, hogy legyen most bátor. És ha már a menyországban leszek, Anyu, írasd a sírkövemre: "Apja lánya". Valaki mondhatta volna neki, Anyu, hogy ne igyon, ha vezet. Ha mondta volna neki valaki, Anyu, most nem kellene meghalnom. Már alig kapok levegőt, Anyu, és nagyom félek. Kérlek ne sírj miattam, Anyu. Mindig ott voltál, amikor szükségem volt rád! Mielőtt elmegyek, van egy utolsó kérdésem, Anyu: NEM ÉN VEZETTEM RÉSZEGEN, MIÉRT NEKEM KELL MOST MEGHALNI???

1625567513_f0e6cab75d_m.jpg

Zokni, mint minden reggel, elindult egeret fogni! Ő egy cica, és a cicák imádják az egeret! Vártam délre haza, hogy megetessem, de nem jött! Nem izgultam, de amikor vacsorára sem jött, azért aggódni kezdtem! De nem tudtam mit tenni, lefeküdtem! Reggel ugyancsak nem jött, és tényleg nagyon aggódtam! Még egyész kicsi macska, alig 6 hónapos! Dél körül körbetelefonáltam a környéket, nem látta e valaki valahol! De senki! Semmi nyom nem volt! Így hát elindultam egymagam a keresésére! Körbejártam a falut, de sehol sem volt! Tudtam, hogy egerészni kimegy néha a szomszéd faluba! Oda is elmentem, és ahogy nézelődtem, halk nyivákolást hallottam. Zokni volt az. Közelebb mentem, és láttam, hogy égett a bőre 70%-a, sebhelyek vannak rajta. Már jártányi ereje sem volt, amellett a lába is el volt törve! Gyorsan felkaptam, és szaladtam, ahogy a lábam bírta! Bementem egy állatklinikára! Kómanimás helyzetben volt! Magyarul kómába! Ott kellett hagynom! Másnap visszamentem, és mondták, hogy annyira rossz állapotban van, hogy a legjobb lenne elaltatni! Beleeggyeztem, de előbb hazakértem néhány órára! Hazamentünk! Én lefeküdtem az ágyra, a hasamra tettem zoknit és így sírtam, ahogy csak lehetett! Sírtam, ömlöttek a könnyeim! Ordítottam torkom szakadtából! Imádtam ezt a cicát! Megnyugodtam, és elaludtam! Egy fél óra múlva felébredtem, vissza vittem volna, de ahogy felemeltem, láttam, nincs már benne élet! Éreztem szép halált halt, hisz a gazdája hasán töltötte az élete utolsó 30 percét...

 

 

 

 

 

 

Már nagyon régóta ismerted, S még régebb óta szeretted. Ti ketten voltatok a tökéletes pár. Hogy mióta? Isten sem tudta már. S egy meleg nyári nap után, Ballagtatok haza lomhán. Jött az este, s a nap lement. Több pár is kéz a kézben ment. Elértetek a sínekhez. S te szorongva kaptál a szívedhez. Itt történ? itt vesztetted el egykori jegyesed? Kit annyira szerettél, mint mostani kedvesed. ?Semmi baj nem lesz, ő nem én vagyok!? E szavakkal csitítgatott. S mikor már az út felénél jártatok, Mint akinek valami régen elfelejtett dolog jutott az eszébe, A fejéhez kapott Odaállt a peron szélére, és te eléje. S elkezdte, a már oly régóta várt szavakat sorolni: ?Mondd kedves, nincsen kedved hozzám jönni?? S te önkívületben mondtál rá ?IGEN!?-t De mikor már a gyűrű kezeden pihent, Egy csapat suhanc jött sebesen, S te lesodortad a sínekre kedvesed. Ekkor az imént bemondott vonat érkezett, Még csak nem is fékezett. Idő közben feljött a Hold, S mindent ezüstös fénybe vont? Te még láttad szerelmed arcát, ahogyan a fájdalomtól s a meglepetéstő torzul át. És ekkor minden olyan gyorsan zajlott, Egy gyors ?Szeretlek!? Egy sikoly, S egy segítőkész kéz. S aléltan estél össze a rémülettől, a fájdalomtól. És a gondolattól: Két szerelmem vesztetem el ezen a helyen! És mikor másnap a kórházban tértél észhez, S a gyűrűdet nézted, elhatároztad: ?Én többet nem megyek férjhez!? Kiengedtek De gyógyszeres kezelésre rendeltek, S első utad az átokverte helyhez vezetett, Mi kétszer törte össze a szívedet. S ott egy tucat gyógyszertől Mit suttyomban csórtál el az éjszakás nővértől, Elaludtál szépen, halkan, Hogy mikor a következő vonat vagy járókelő rádtalál, Ott fekszel majd a gyilkos síneken, Békésen, de holtan?

szemek_09.jpg

Történetünk kezdődik egy májusi éjszakán, mikor megismerkedett egymással egy fiú és egy lány. Moziból igyekeztek haza éppen, már átölelkezve és kéz a kézben. Elmúlt egy év, mint a pillanat, gyakran adtak egymásnak forró csókokat. A lány a fiút nem vette komolyan, ezért a fiú szívében örök félelem van. Attól fél, hogy elveszti a lányt, kit úgy kíván, s a szíve, hogy imád. Beteljesült a sorsa egy ködös délután, mikor mást ölelgetett az a szép lány. Az egész teste lángolt, s az arca piroslott. Odament a lányhoz, vígan köszöntötte, senki sem tudta, ez az utolsó beszéde. Mikor hazaért, lerogyott a székre, egy lapot vett elő, s ezt írni kezdte: 
 
 
 
       ?Azt hittem szerettél egyetlen virágom, 
        te voltál mindenem ezen a világon.
         De te már nem vagy, könnyen másé lettél.
         Szerencsétlen vagyok, s az ilyen minek él? 
         Meghalok inkább, mert nem bírom már, 
         A két ölelő karod más fiúra vár. 
         Búcsúzom tőled az Isten áldjon meg. 
         Te e világon maradsz, én elmegyek. 
         Az én szívem téged soha nem feledett. 
         Gondolj rám néha, ki téged szeretett. 
         Szeretlek most is, bár nem sokáig élek, 
     Mire olvasod ezt, nem lesz bennem lélek!?
 
 
 
Mikor ezt leírta, borítékba tette, örült a mának, s a múltat feledte. Boldogan ment a sírba, a halálba, pedig tudta, hogy nem jön vissza. A fiú egész közel ment a folyópartra, s belevetette magát a zúgó habokba. Megkapta a lány a fájdalmas levelet, s hullajtott érte fájó könnyeket. Elment a partra, a könnye csorgott. Felidézte magában a sok szép csókot. Átgondolta a régi szép időket, mikor a szíve egy fiúért égett. Nem tétovázott, a folyóba ugrott, s a lelke a mennybe szállt. Történetünk véget ért egy ködös májusi éjszakán, hol a sírban egymásé lett egy fiú és egy lány.
Egy fiú és egy lány
 
 
 
Történetünk kezdődik egy májusi éjszakán, mikor megismerkedett egymással egy fiú és egy lány. Moziból igyekeztek haza éppen, már átölelkezve és kéz a kézben. Elmúlt egy év, mint a pillanat, gyakran adtak egymásnak forró csókokat. A lány a fiút nem vette komolyan, ezért a fiú szívében örök félelem van. Attól fél, hogy elveszti a lányt, kit úgy kíván, s a szíve, hogy imád. Beteljesült a sorsa egy ködös délután, mikor mást ölelgetett az a szép lány. Az egész teste lángolt, s az arca piroslott. Odament a lányhoz, vígan köszöntötte, senki sem tudta, ez az utolsó beszéde. Mikor hazaért, lerogyott a székre, egy lapot vett elő, s ezt írni kezdte: 
 
 
 
       ?Azt hittem szerettél egyetlen virágom, 
        te voltál mindenem ezen a világon.
         De te már nem vagy, könnyen másé lettél.
         Szerencsétlen vagyok, s az ilyen minek él? 
         Meghalok inkább, mert nem bírom már, 
         A két ölelő karod más fiúra vár. 
         Búcsúzom tőled az Isten áldjon meg. 
         Te e világon maradsz, én elmegyek. 
         Az én szívem téged soha nem feledett. 
         Gondolj rám néha, ki téged szeretett. 
         Szeretlek most is, bár nem sokáig élek, 
     Mire olvasod ezt, nem lesz bennem lélek!?
 
 
 

Mikor ezt leírta, borítékba tette, örült a mának, s a múltat feledte. Boldogan ment a sírba, a halálba, pedig tudta, hogy nem jön vissza. A fiú egész közel ment a folyópartra, s belevetette magát a zúgó habokba. Megkapta a lány a fájdalmas levelet, s hullajtott érte fájó könnyeket. Elment a partra, a könnye csorgott. Felidézte magában a sok szép csókot. Átgondolta a régi szép időket, mikor a szíve egy fiúért égett. Nem tétovázott, a folyóba ugrott, s a lelke a mennybe szállt. Történetünk véget ért egy ködös májusi
éjszakán, hol a sírban egymásé lett egy fiú és egy lány. 

emo-angel--large-msg-116905511248.jpg

 

Álmodtam egyszer egy tündérmesét,
Melyben a fiú szerette kedvesét.
A lány boldog volt és mindent odaadott,
S szentül hitte,hogy cserébe őszinte szerelmet kapott.
A mese eleje könnyű volt és édes,
Folytatása pedig szerelmes,színes.
Teltek-múltak a napok és a hetek,
A lány azt hitte mindketten szerelmesek.
Csodálta a fiút,feltétel nélkül szerette,
Akár meg is halt volna érte.
Úgy látta,ezt a fiú viszonozza,
Talán ezért is volt annyira belébolondulva.
Azt gondolta végre megkapott mindent,amire vágyott,
Szerelmet,törődést és boldogságot.
A fiú eközben belül tipródott,
Mert titkon más dolgok után vágyódott.
Értékelte,tisztelte a lányt és megpróbálta szeretni,
De hamar rájött a szerelmet nem lehet erőltetni.
Megtett mindent,hogy a látszatot éltesse,
Tudta a szerelmet megérdemli kedvese.
Egy este viszont rájött,ez így nem mehet,ennek vége,
Vallott a lánynak,s többé nem nézett annak csillogó szemébe.
Nem volt rossz ember a fiú,csupán csak férfi,
Ki a kalandot,a változást keresi.
Meggondolatlan volt ez igaz,
Bár ez a lánynak sovány vigasz.
Szerelmének rózsája elhervadt,szirmai lehulltak,
A láng kialudt,a nyár emlékei megsárgultak.
Úgy érezte,összeesküdött ellene a világ,
Rájött álma nem más,csak haszontalanság.
Zokogott a lány,forgott körülötte minden,
Így múlt el egy nem létező szerelem.
A lány megtört,elillant a hite,
Rémálommá vált a tündérmese...

363233b2voew8ypz.jpg

 

Ígérem nem zavarlak többé, s most elmegyek.
Egy lány félre áll utadból és nem lesz többé a tied.
Szemed csilogósan látom, vártad már ezt úgyhiszem,
megkellett volna tenni régen, de mindent legőz a szerelem.
Gondolkoztam mit is tegyek, mit csináljak nélküled?
Mi lesz a cél ha már nem leszel?
De mégis menj ha menned kell!
Ne gondolj arra soha többé, hogy könnyen búcsúztam el!
Tudom már késő, elvesztettelek, s nem jössz vissza sohasem.
Arcod még most is látom, nem szóltál csak elmenteél csendesen.
Valaki téged biztos szeret, valaki boldog ha melletted lehet,
valaki szemében érted könny csurog, s tudd meg ez a valaki én vagyok!
Mondd miért van az, hogy mindig azt szeretjük, aki hűtlen, aki mást szeret?
Miért van az, hogy szívesen várjuk, pedig tudjuk rajtunk jót nevet?
Miért van az hogy könnyet ejtünk ha a múlt emléke énekel?
Bár találhat szebbet, jobbat lelkünk, de azt az egyet sohasem feledjük.
Elhatároztam hogy elfelejtem, s próbálom feledni,
De ha meglátom úgy érzem, ő csak az édes, ő csak az igazi.
Megfogod látni köztünk minden véget ér ha múlnak az évek, s láthatod ki volt az ki igazán szeretett téged!
Elmentél tőlem, és én hagytam hogy menj csak el,
Hiába lett volna minden ki menni akar azt hagyni kell!
Mosolygott rám az arcod, de mögé már senki sem néz.
Ha most megkérdezné valaki mit jelent ez nekem?
Egy pillanatba zavarba jönnék, s nem tudnék felelni hirtelen,
Csak nagy sokára mondanám, semmiség csupán: Múló Szerelem!!!
S nem veszi észre senki sem, hogy könnyes lett a szemem.
Kacagva búcsúzom, de a hangom már remeg.
Mosolygok az utca sarkáig, de aztán elfordulok, a könnyem csurog.
Ha most megkérdezné valaki mit jelent ez nekem?
Lehajtott fejjel csak ennyit mondanék: SEMMISÉG CSUPÁN, CSAK AZ ÉLETEM!!!

f_angelsgoodbm_a16d0a7.jpg

 

 
 

 

Képgaléria


Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2019 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 24876
Hónap: 77
Nap: 1